Debrecenben tartották az Interregionális Drogkonzultációs Fórum első tanácskozását

Események, rendezvények

2007 tavaszán vette kezdetét a „Harc a problémák szabad mozgása ellen – Határ menti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért” elnevezésű magyar-román együttműködés. A hazai és Európai Unió-s pályázati pénzből megvalósuló nemzetközi projekt a mindkét országban jól hasznosítható gyakorlatok közös kidolgozásán és rendszeres cseréjén alapul. A program kezdeti sikerét és fenntarthatóságát bizonyítja az Interregionális Drogkonzultációs Fórum első tanácskozása, melyet 2008. május 29-én tartottak Debrecenben.

Amint ezt népegészségügyi jelentések és regionális elemzések is igazolják, a határ menti régiókban lakók egészségi állapota és életminősége elmarad az ország más területein élő emberekétől. Ez egyben azt is jelenti, hogy e térség lakossága szenvedélybetegségek terén is veszélyeztetettebb. A gondokat tetézi, hogy a kezelőhelyekről keveset tudnak a rászorulók, miközben maga az ellátórendszer is hézagos. Ennek folytán a kezelésbe kerülő kliensek száma meglehetősen alacsony. Ugyanakkor a turizmus és az egyre inkább megelevenedő munkaerőpiac sajnálatosan bővülő teret ad a drogproblémák szabad mozgásának is.
Jóllehet, Magyarország és Románia is rendelkezik saját drogstratégiával, a közös pontok mindezidáig nincsenek kijelölve, és kialakult gyakorlat sincs rendszeres, hosszú távú együttműködésre. Holott egymás módszereinek tanulmányozása és az együtt kidolgozott szakmai fejlesztések nagymértékben segíthetnék a hasonló jellegű drogproblémák kezelését, valamint az összehangolt munka a határ mindkét oldalán lakó népesség életminőségének javulását és az európai közösség átlagához közelítését eredményezhetné.
Az interregionális projekt keretében számos találkozóra került sor, melyek alkalmával mind a magyar, mind a román fél sok hasznos tapasztalattal gazdagodott. A résztvevők megismerhették a másik ország kezelő-ellátó rendszerének működését, a törvényi hátteret, a drogprobléma gyakorlati kezelését. A projektet az a kétoldalú együttműködés alapozta meg, amely még 2005 novemberében kezdődött, és amelynek során Románia és Magyarország kábítószerügyi szakemberei több alkalommal is tanácskoztak. A hosszú távú együttműködés célja a jó gyakorlatokról és a szakterületre vonatkozó jogszabályokról folytatott tapasztalatcsere, a közös módszerek kidolgozása és összehangolt alkalmazása. A kétoldalú együttműködés keretében számos találkozóra került sor a határ mindkét oldalán. Ezek közül az egyik az a pécsi találkozó volt, melynek alkalmával a román kollégák 2007 novemberében szakmai tanácskozás mellett betekintést nyerhettek a helyi ellátórendszer működésébe és megismerhették a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok munkáját. Ellátogattak a komlói Leo Amici Alapítvány rehabilitációs otthonába is, ahonnan, beszámolójuk szerint számukra is hasznosítható pozitív élményekkel tértek haza.

A közös munkát eleinte nehezítette, hogy a két ország eltérő szervezeti struktúrával rendelkezik. Romániára a centralizált, hierarchikus felépítés jellemző. A rendszer előnye, hogy az információk áramlása gyors, pontos, jól áttekinthető, a résztvevők szerepei körvonalazottak, egyértelműek, mindenki tudja a dolgát.
Minthogy hazánk előbb csatlakozott az Európai Unióhoz, több időnk volt kidolgozni, és előtérbe helyezni olyan szempontokat, mint a multidiszciplináris-, multiszektorális együttműködés támogatása, valamint a helyi döntéshozás és a civil aktivitás erejének növelése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Magyarországon nagyobb tere nyílik az alulról jövő, helyi kezdeményezéseknek.

A román fél javaslatára 2008. május 29-én olyan szakmai találkozóra került sor, mely az elterelés intézményét helyezte a tapasztalatcsere középpontjába. Hazánkban 2003. március 1. óta adottak a nem-függők számára is a büntetés alternatívájául szolgáló elterelés törvényi keretei, és Románia is tervbe vette az elterelés jogi hátterének kidolgozását. A találkozó a román fél javaslatára munkacsoport-megbeszélésekre épült. A munkacsoport megbeszéléseket megelőzően, a délelőtti plenáris ülésen Dr. Ambrus Vencel rendőr ezredes, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója, a rendezvény házigazdája beszámolt a kábítószerrel összefüggő szervezett bűnözés felderítése terén elért sikerekről. Ezt követően Dr. Pénzes Marianna, a határ menti együttműködésben főszerepet vállaló Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület elnöke, és egyben a Nyíregyházi KEF elnöke beszélt a közös munka eddigi eredményeiről (melynek összegzése egyébként tanulmánykötet formájában is megjelent). Dr. Koós Tamás, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet főmunkatársa az elterelés nemzetközi tapasztalatiról, a hatékony elterelés jellemzőiről beszélt. Kiemelten szólt azokról a nemzetközi kutatásokról, amelyek révén kimutatható, hogy az elterelés keretében végzett terápia a motiváló tényezők erőssége és többrétűsége révén lehet olyan hatékony, mint az önkéntes kezelés.
A délelőtti plenáris ülést Dr. Chereji Gheorghe tábornok, a romániai Nemzeti Drogellenes Ügynökség (ANA) Váradi Regionális Központjának vezetője zárta. Chereji tábornok beszámolt arról, hogy Romániában 2005-től van lehetőség arra, hogy a kábítószerrel történő visszaélés bűncselekményének megállapítása esetén az elkövetőre kiszabott büntetési tételt enyhítse a bíróság, ha az illető vállalja, hogy részt vesz valamilyen kezelésben vagy pszichoszociális tanácsadásban. A kezeléseket a Regionális Központok, a CPECA-k koordinálják és végzik. Chereji tábornok reményét fejezte ki, hogy hamarosan Romániában is bevezetik az elterelés intézményét, mivel mindennapi munkája során maga is tapasztalja, hogy a droggal összefüggésben eljárás alá vont személyek nagy része nem bűnöző, hanem segítségre szoruló ember.

A nap további részében a szakmai diskurzus négy munkacsoportban zajlott: 1. a bíróság és ügyészség munkacsoportja, 2. a rendőrség munkacsoportja, 3. a pártfogói szolgálat munkacsoportja, 4. a megelőző-felvilágosító szolgáltatók munkacsoportja.

A délutáni plenáris ülésen elhangzott beszámolók alapján a jelenlegi román törvényi szabályozásról a következő mondható el:
Romániában kockázati tényezők mentén két csoportba sorolják a kábítószereket. Vannak a rizikós és a nagyon rizikós drogok. Az a személy, akinél kisebb mennyiségű, saját használatra szánt, alacsonyabb rizikójú csoportba tartozó kábítószert találnak, az a legenyhébb esteben pénzbírságra kötelezhető, melynek összege magyar pénzben megközelítőleg 75.000 Ft-ig terjedhet. A megítélést szigorító körülmények fennállása esetén saját használatra tartott, alacsonyabb kockázatú drog esetén 6 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztés róható ki. Aki magasabb kockázati csoportba tartozó drogot birtokol, az alapesetben 2-5 év börtönbüntetésre ítélhető. Ami a terjesztői magatartást illeti, a rizikós kategóriába tartozó drogok előállítása és terjesztése esetén 3-15 évig terjedő szabadságvesztés, míg a magasabb rizikójú csoportba tartozó kábítószerek előállítása és terjesztése esetén 10-20 évig terjedő szabadságvesztés róható ki. Az enyhébb esetekben a büntetési tételt mérsékelheti, ha az elítélt részt vesz a lakóhely szerint illetékes regionális kezelő központ által biztosított hosszú távú tanácsadáson. Az elterelés intézménye azonban nem kiforrott, a regionális központokban elérhető kezelés, illetve a megelőző-felvilágosító tanácsadás egyelőre nem képezi a büntetés alternatíváját. A függők megítélése Romániában is enyhébb, mint az alkalmi fogyasztóké, és a magyar szabályozáshoz hasonlóan önmagában véve a fogyasztást Romániában sem büntetik.
Romániában szintén van pártfogói felügyelet, ahol azokkal foglalkoznak, akik felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. Míg Magyarországon az ügyészi szakban kapcsolódnak be a pártfogók, addig Romániában erre a bírósági szakban kerül sor. Ekkor indul meg az állapotfelmérés, a környezettanulmány felvétele, és ekkor készítenek gondozási tervet. Míg hazánkban a kliens választhat a megelőző-felvilágosító szolgáltatást végző intézmények közül, addig Romániában minden kliens gondozását a területileg illetékes CPECA végzi. A pártfogói felügyelet Romániában addig tart, amíg a kiszabott felfüggesztett börtönbüntetés, és a pártfogó a bírónak köteles jelenteni, amennyiben eredménytelennek mutatkozik az elítélttel való együttműködés. Ezzel szemben Magyarországon a pártfogói felügyelet a vádelhalasztás ideje alatt tart, és a terhelttel folytatott együttműködés sikeréről a pártfogó az ügyésznek köteles jelenteni a vádemelés elhalasztását követő egy éven belül. Az együttműködés sikeresnek ítélhető, ha a terhelt a vádelhalasztás egy évén belül legalább 6 hónapig folyamatos kezelésben, illetve megelőző-felvilágosító szolgáltatásban részesült.
A találkozó összegzéseként elmondható, hogy mindkét fél szorgalmazza a hatékonysági mutatók egységes kidolgozását annak érdekében, hogy az adatok összehasonlíthatók legyenek. A román delegáció tagjai az eddiginél nagyobb hangsúlyt helyeznének a csempészettel és kereskedelemmel kapcsolatos elkövetői módok ismeretére, valamint az ezzel kapcsolatos információk cseréjére. A razziákat mindkét fél alacsony hatékonyságúnak tartja, ezért nem is nagyon alkalmazza. Hasonló egyetértés mutatkozott a családok és a közösségek támogatásának megítélésében, miszerint meg kell őket erősíteni abban, hogy képesek legyenek felismerni a problémákat, tisztában legyenek azzal, miként tudják leginkább támogatni a drogproblémával küzdő egyént, és azzal is, hogy hová lehet fordulni szakszerű segítségért.

A határ menti magyar-román együttműködésről bővebben a projekt honlapján lehet olvasni: www.interregproject.eu





 
Navigációs hivatkozások kihagyása
zöld szám:             06 80 20 44 40   |   impresszum   |   site map
 
©   Nemzeti Drogmegelőzési Iroda 2007   |   eddigi látogatók száma:  54229   |   Levél az Adminisztrátornak